Hagyományos és modern, szokatlan és ismerős, szavak, képek-képzetek, fogalmak meghökkentő, mégis természetes találkozása. Verseiben a tárgyakat és a lényeket rejtett áramok kötik össze, az ember kisvilága a gyönyörű és szorongató mindenségre nyílik. Kis dalait, nagy költeményeit roppant súlyokkal terhelte. Egyszerre szólt magáról és a világról, a korról, a történelemről, a szerelemről és halálról, a teremtmény esendő, fel-felragyogó sorsáról. A költészet szellem a csodája: a pusztulás közelében, hasadt lélekkel is pontos, töretlenül tündöklő verseket írt.”
Lator László